Kilencedik fejezet
2010.09.28. 00:56
Zavar támadt az Erőben. Beric tisztán érezte. A kantinban üldögélve eszébe jutott az éjszakai álma, mely talán nem is álom volt, hanem látomás. Syrena volt a középpontjában. Valahol a sivatag mélyén, egy kanyon közelében. Veszély leselkedett rá, de nem lehetett pontosan meghatározni, miféle. Egy gonosz árny közeledett a lány felé, s hirtelen Beric felriadt a sötétben, verejtékben fürdő testtel.
Fogalma sem volt, miért álmodott Syrenáról. Mély benyomást tett rá a bolygóra vezető úton, de kételkedett benne, hogy kialakult volna köztük valamilyen láthatatlan kapocs ilyen rövid idő alatt. Ráadásul arról nem is szólva, mennyire forrt a bosszú a lány lelkében, akár egy vulkán belsejében. Próbálta bölcs szavakkal óvatosságra inteni, de valahol megértette az érzéseit. Annak ellenére, hogy egy Jedi fia volt, Beric nagyon is jól ismerte a bosszú édes ízét. Édesanyja halálát egy rablótámadás okozta a saját házában. Beric – noha apja tanításai elevenen éltek már benne – engedett haragja felszínre törésének és megkereste az elkövetőt, akit alaposan megleckéztetett, majd lefejezett.
Miután lecsillapodott, rádöbbent, hogy mit is követett el és szégyellte magát miatta. Egy Jedi soha nem vetemedett volna ilyesmire. Az Erő sötét oldala megkísértette és Beric elbukta a próbát. Azóta járja a galaxist, hogy megtalálja önmagát és célját az életben. A jó és rossz határmezsgyéjén táncolt, tudta jól, de próbálta tartani magát a Jedik hagyományaihoz, kisebb-nagyobb sikerrel.
Megérkezvén a Tatooinra, sikerült találnia egy családot, akiknek akadt kiadó szobájuk, ahol meghúzhatta magát. A pilóták által gyakran látogatott kantinban sok időt töltött, hogy munkát találjon, felajánlva szolgálatait, de eddig senki nem tartott igényt rá. És most, ahogy italát fogyasztotta, még mindig Syrena arcát látta maga előtt, de immár egy sürgető érzés kíséretében. Valami nagyon nem volt rendjén.
Az Erő által vezetve felállt és távozni készült, de hirtelen egy kéz nehezedett a vállára, mire megfordult és egy ismeretlen férfit látott maga előtt. Barna, csuklyás köpenyt viselt, ősz hajába és szakállába néhány sötétebb szál keveredett, miközben kék szemei fürkészően meredtek a fiatalemberre. Különös aura vette körül, amit Beric megnyugtatónak talált, s hirtelen rájött, hogy az Erőt érzi áradni az idegenből.
– Kevesen maradtunk, barátom. Soha ne vágtass a harcba! Egy háborúban csak úgy győzedelmeskedhetsz, ha túléled. Mindenkit üldöznek a múlt démonai, azonban a jövő mindig mozgásban van. Hogy ki milyen útra téved, azt saját maga dönti el.
– Ki vagy te? – kerekedett el Beric szeme.
– Jóbarát – nevetett az öreg. – Mi hasonlók vagyunk. Próbáljuk elkerülni, hogy a Birodalom felfigyeljen ránk. Jegyezd meg, amit most mondok! A fegyver, amit a köpenyed alatt hordasz… az életed. Soha ne veszítsd el! Egy Jedi meztelen a fénykardja nélkül.
– Honnan… ? Hiszen te is…
– Most menj, és emlékezz a szavaimra! Még hasznodra lesznek a jövőben.
Beric tétovázott, de bólintott és elindult a kijárat felé. Nem nézett vissza az idős férfira. Obi-Wan Kenobi huncut mosollyal az arcán követte tekintetével, mígnem eltűnt a szeme elől. Érezte, hogy a fiatalember nem volt Jedi, ám vele volt az Erő. Érzelmei kuszán kavarogva hatoltak el Obi-Wan tudatáig, aki úgy érezte, utat kell mutatnia a számára. Remélte, hogy elérte célját. Legszívesebben kiképezte volna az ifjút, csakhogy tudta, számára nem most jött el az idő, hogy szembeszálljon a Birodalommal. Még vigyáznia kell az egykori Kiválasztott fiára: Luke Skywalkerre.
Aki új reményt hozhat a hajdani Köztársaságnak.
Beric, még mindig az idegen szavain rágódva, elkötött egy robogót az utcán, egy elme trükkel elvonva gazdája figyelmét, majd teljes sebességgel útnak eredt. Hamarosan kiért a városból és elétárult a kietlen sivatag, bizarr szépsége. A távoli hegyek felé vette az irányt, remélve, hogy még időben odaér ismeretlen céljához, hol Syrena élete lógott a levegőben.
Tatooine ikernapjai lassan süllyedtek a horizont felé, ahogy késő délutánra járt az idő. A forró sivatagi szél banthák bőgését hozta a dűnék mögül. Beric Starrider egy pillanatra elmosolyodott, hogy az élet még a legsivárabb vidéken is megvetette a lábát a galaxisban.
|