Negyedik fejezet
2010.09.15. 15:03
A Függőleges Városban, ahogy sokan nevezték, éppen zajlott az éjszakai élet. Világító transzparensek és villogó lámpák fénye adott szürreális képet a metropolisznak. Légsiklók húztak el az épületeket összekötő utcák alatt, néhány hutt a szolgáitól kísérve rótta Nar Shaddaa sikátorait újabb és újabb üzleti ügyek vagy leendő örömök miatt. Ritkán egy-egy rohamosztagos is feltűnt, de a bűnözés eme melegágyába a Birodalom még nem merészkedett el teljesen, noha egy Tie Figther készítő gyáruk már egy ideje fellelhető volt a bolygó orbitális pályáján. Devaroniak, dugok, emberek és egyéb fajok kavalkádja sétált el mellettük, miközben Syrena és társai bekanyarodtak egy szűk átjáróba, hol hajléktalanok kis csoportja ücsörgött az árnyékba húzódva.
– Nem tetszik ez nekem – dörmögte Nuro, miután már egy fél órája csak gyalogoltak, követve Davikot és barátait. Syrena kénytelen volt egyetérteni másodpilótájával.
– Milyen messze lakik ez a selkath?
– Nem messze – felelt Davik hátra sem fordulva.
Egy újabb kanyar után hirtelen egy fal zárta el a sikátort, s a selkath fejvadász három barátja fegyvereiket előrántva megpördültek. Syrenának és Nurónak esélye sem volt, hogy időben reagáljanak, így kénytelenek voltak kezeiket felemelve farkasszemet nézni támadóikkal.
– Mit művelsz Davik?
– Ti nem azért keresitek Quant, hogy felbéreljétek, babám. Elmesélte, hogy azon a platformon, ahol megölte a kereskedőt, egy csinos nőt látott egy twi’lek társaságában. Rátok tökéletesen illik a leírás. Gunlok! Fegyverezd le őket!
– Nem gondolod komolyan, hogy pont mi volnánk azok, akiket látott! – próbálta kimagyarázni magát Syrena, miközben a trandoshan elindult feléjük.
– Quan azt is meghagyta, hogy ha kérdezősködnének utána, intézkedjünk – mosolygott gonoszul Davik. – Ti pontosan ezt csináltátok, babám.
– Azt hiszem ugrott a közös esténk te huttköpet! – sziszegte Syrena villámló szemekkel meredve a férfira, hagyva, hogy Gunlok elvegye fegyverét. Nuro megpróbált ellenszegülni, de a trandoshan egy ütéssel földre küldte és elvette pisztolyát.
– Ugyan már, babám – cirógatta meg a lány arcát Davik. – Még csak most kezdjük a szórakozást. Természetesen a barátod fölösleges, úgyhogy attól tartok meg kell válnunk a társaságától. Neevo!
A rodiai gurgulázó nevetést hallatva Gunlokhoz lépett és fegyverét a twi’lekre szegezte, akárcsak társa, mialatt Davik hátracsavarta Syrena kezeit és sugárvetőjét az oldalához nyomta. A lány csak most döbbent rá, hogy milyen bajba kerültek és kétségbeesetten pillantott Nuro rémült arcára, aki a földön heverve bámulta leendő gyilkosait. Úgy tűnt, elkerülhetetlen a végzetük.
Azonban hirtelen szokatlan dolog történt. Egy láthatatlan kéz lecsapott a rodianra és teljes erőből a falnak taszította, miközben Gunlok lába alól is kiszaladt a talaj és a gyík nagyot nyekkenve zuhant a hátára.
– Mi a jó… - kerekedett el Davik szeme, de ekkor egy csuklyás köpenyt viselő alak bontakozott ki az árnyékból. Syrena kíváncsian nézte az idegent, várva, hogy mi fog történni. Nuro meg sem mert moccanni az események közepette.
– Nem szép dolog fegyvert fogni egy nőre, barátom – szólalt meg az ismeretlen férfi, arcát takaró kámzsája alól.
– Ez üzleti ügy. Ne szólj bele! – vicsorgott Davik. – Akárki is vagy, kotródj innen!
– Attól tartok, nem tehetem.
– Rossz válasz – villant a gengszter szeme, s abban a pillanatban rálőtt a férfira.
Syrena a bőrén érezte a lézersugár hőjét, ahogy elhúzott az arca mellett, egyenesen az idegen felé tartva, aki a másodperc tört része alatt mozdult. Olyan gyors volt, hogy szemmel alig lehetett követni. Köpenye alól előkerült egy fénykard és a sárga lézerpenge hangosan sziszegve tört elő a markolatból hogy egy villanás kíséretében visszaküldje a lövedéket a feladónak. Davik fájdalmasan felkiáltott, ahogy fegyvert tartó kezéből kiesett a sugárvető. Syrena kihasználta az alkalmat és elgáncsolta a férfit, aki megtántorodott, eleresztve a lányt. Ahogy kezei kiszabadultak, Syrena megpördült és állon vágta Davikot. Az ütés azonnal leterítette a bűnözőt.
Eközben Davik társai magukhoz tértek és tüzet nyitottak a csuklyás férfira, aki azonban eltérítette a lövedékeket, majd egy ugrással előttük termett és fénykardjával kettévágta sugárvetőiket. Gunlok és Neevo felmérték az esélyeiket, majd egymásra pillantottak és futásnak eredtek, magára hagyva ájult társukat.
Syrena felsegítette twi’lek barátját, majd mindketten a megmentőjükre pillantottak, aki kikapcsolta fegyverét és felfedte az arcát. Jóképű, a húszas éveiben járó fiatalember tekintetével találkozott a szemük, kinek borostás álla és hullámos haja, bizalomkeltő kék szemeket keretezett.
– Ki vagy te… Jedi? – kérdezte a lány, halvány mosollyal az arcán, melyet észre sem vett.
– Beric Starrider a nevem és nem vagyok Jedi.
– Csak egy fickó, aki fénykarddal rohangál? – jegyezte meg viccesen Nuro, mire Starrider halkan felnevetett.
– Valami olyasmi.
|