Vágni lehetett a füstöt a Burning Deck kantinban, ahogy Syrena belépett a terembe. Mintha köd ülte volna meg a helyiséget, hol tucatnyi faj képviseltette magát. Persze sokuk fejvadászként tevékenykedett, de voltak itt csempészek és szerencsejátékosok is, akik a Sabacc asztaloknál próbáltak szerencsét, miközben hallgatták a levegőt betöltő Jizz zenét.

Syrena és Nuro elhaladtak az asztalok mellett, hol egy barabel nőstény éppen vesztett egy durosi ellen, s a megtermett hüllőszerű lény dühösen sziszegve lökte fel a kártyaasztalt, egyenesen partnere nyakának ugorva. A barabelek hidegvérű, két lábon járó gyíkemberek, akik híresek voltak véres természetükről, amellett kiváló vadásztehetséggel áldotta meg őket a sors. Mindazonáltal nem volt ajánlatos az útjukba kerülni és most úgy tűnt erre élő példát is láthattak, ám a barabel még el sem érte a durosit, aki villámgyorsan előrántotta sugárvetőjét és meghúzta a ravaszt. Vörös villanás vakította el a bámészkodókat, majd égett hús szaga lengte be a termet, miközben a barabel szénné égett arccal zuhant a padlóra. Egy pillanatra súlyos csend ereszkedett a kantinra, de aztán újra megszólalt a zene és mintha mi sem történt volna, folytatódott a szokásos mulatozás. A durosi pislantott egyet ráncos arcában ülő hatalmas piros szemével, majd nagyot sóhajtva elrakta fegyverét és felállította az asztalt, várva a következő jelöltre, kinek játszani támadt kedve.

– Ez a hely semmit sem változott – ingatta a fejét Nuro.

Syrena nem reagált a megjegyzésre, de egyetértett a férfival. Végül helyet foglaltak a bárpultnál és rendeltek egy-egy italt a csapostól, egy megtermett szakállas alaktól.

– Információra volna szükségem – hajolt közelebb a férfihoz Syrena.

– Mégis mifélére, hölgyem? – nézett rá mosolyogva a csapos.

– Tud valamit a két nappal ezelőtti gyilkosságról, Coruscanton? A HoloNet adásaiban többször is előfordult.

– Csak annyit tudok, amit mindenki más, bár ha megpróbálok emlékezni, talán eszembe juthat néhány apróbb részlet – vakarta meg a fejét a férfi, ravasz mosolyt villantva a lányra, aki néhány kreditet csúsztatott át a pulton.

– Remélem, ez segít az emlékezésben!

– Teljes mértékben. Nos azt nem tudom, hogy ki követhette el a bűntényt, de alig egy napja megfordult itt egy fejvadász. Egy Selkath. Ritkán találkozom a fajtájával, így nem felejtettem el. A fél kantint meghívta egy italra, majd leült kártyázni és szép kis summával távozott. Nagyon úgy tűnt, hogy ünnepel valamit.

– Nem tudja, hol lehet? – tette fel a kérdést Syrena, akinek hatodik érzéke megsúgta, hogy jó nyomon járhatnak.

– Fogalmam sincs – tárta szét a karját a férfi, s két vendége már csalódottan pillantottak egymásra, de a csapos még nem fejezte be mondandóját. – Azonban a barátai talán tudnak segíteni.

Syrena tekintetével követte a férfi ujját, aki az egyik sarokban álló asztalnál iszogató társaságra mutatott. Díszes kompánia azt meg kell hagyni! Syrena szeme elé egy háromfős bagázs tárult, mely egy trandoshanból, rodianból és egy hosszú, szőke hajú fickóból verődött össze.

– Nem tűnnek túl barátságosnak – fintorodott el Nuro.

– Mert nem is azok. Törzsvendégek a bárban, de ha balhé van, akkor ők biztosan a közepében vannak – magyarázta a vendéglős. – Úgyhogy csak vigyázzanak magukra, ha kérdezősködnek náluk, de mást nem tudok, aki segíthetne ebben az ügyben.

– Köszönjük – mosolygott hálásan a férfira Syrena, majd megfogta Nuro kezét, és maga után húzta. – Mutatkozzunk be nekik!

– Annyira biztos voltam benne, hogy ezt fogod mondani.

– Üdvözletem az uraknak – szólalt meg Syrena, mikor odaért hozzájuk, s megállt előttük csípőre tett kézzel.

A társaság alaposan megnézte magának, s a szőke hajú férfi, aki zöld köpenyt és alatta fekete ruhát viselt, szélesen elvigyorodott attól, amit látott. Syrena vonzó megjelenése azonnal hatott rá.

– Miben segíthetünk babám?

– Kellene egy kis útbaigazítás, fiúk.

– Ezer örömmel, de előtte igyál meg velünk valamit – intett a férfi, hogy üljön le hozzájuk, gyakorlatilag levegőnek nézve a lány twi’lek társát. A rodiain és a trandoshan némán, érdektelenül figyelték a jelenetet. Nuro pedig őket tartotta szemmel, keze elérhető közelségben lógott sugárvetőjétől.

– Akár egy kellemes estét is eltöltök veled, ha előtte válaszolsz arra, amit tudni akarok – hajolt közelebb a lány, kacér mosolyt villantva az alakra. – Syrena a nevem.

– Az enyém Davik. Ők itt a barátaim. Neevo és Gunlok. Tedd hát fel a kérdésed!

– Úgy hallottam van egy Selkath barátotok. Szeretnék beszélni vele!

– Jól értesült vagy. Milyen ügyben keresed Quant? Tudod, nem szereti, ha ok nélkül zavarják.

– Nagyon mérgessz tud lenni – sziszegte a trandoshan Gunlok.

– Üzleti ügyben keresem. Fülembe jutottak a képességei. Fel akarom bérelni.

– Gondolom sürgős az ügy, igaz? – kérdezte Davik.

– Nem tűr halasztást, valóban – biccentett a lány. – Hadd beszéljek vele, és utána közelebbről is megismerhetjük egymást Davik.

– Ebben az esetben elkísérünk hozzá. Gyertek fiúk!

– Biztos, hogy tudod, mit csinálsz? – súgta Syrena fülébe Nuro, mire a lány bólintott.

– Nincs más választásunk, hogy megtaláljuk, akit keresünk.

Így hát a társaság elindult a kijárat felé, hogy találkozzanak a fejvadásszal, aki végzett Yriassal a platformon.

Syrena nem is sejtette, hogy a kantinban egy csuklyás alak ült nem messze tőlük és mindent hallott. Mikor a lány és társai elindultak kifelé, az idegen is felállt és észrevétlenül a nyomukba szegődött.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés