Hatodik fejezet
2010.09.19. 22:27
Mos Eisley űrkikötő. A „galaxis söpredékének” gyülekezőhelye egyesek szerint. Tatooine legnagyobb városa, hol alvilági alakok és olyanok, akiknek bujkálniuk kell, egyaránt megfordulnak. A homokkal borított utcákon droidok, jawák és a helyi lakosok mellett a legváltozatosabb élőlények tárultak Syrena és Nuro szeme elé, miután elhagyták a hangárban parkoló hajójukat. Az emberek és idegen fajok változatos kavalkádján még a sokat látott Syrena is meglepődött, miközben szinte percenként szálltak fel-és le az űrhajók. Starrider kifejezéstelen arccal maga köré tekerte köpenyét, hogy védekezzen a szél által kavart porfellegektől.
– Azt hiszem, ideje búcsúzni – nézett rájuk a fiatalember.
– Sok szerencsét, Beric – fogott kezet vele Nuro.
– Remélem, még találkozunk egyszer! – köszönt el Syrena is, aki valahogy lehangoltabban érezte magát, mint ahogy várható lenne. Szimpatikusnak találta Bericet már az első perctől fogva, s most bánta, hogy elválnak útjaik.
– Biztos vagyok benne, hogy fogunk.
– Ezt az Erő súgja?
– Csak tudom – mosolyodott el a férfi, majd csuklyáját fejére húzva kikerült egy hatalmas ronto-t, melynek hátán egy jawa pöffeszkedett, és beleveszett a tömegbe.
– Na, és most? Hogy fogjuk megtalálni azt a fejvadászt? – tette fel a kérdést a twi’lek.
– Informálódunk. Valaki biztosan látta, hiszen egy selkath nem gyakori jelenség ezen a bolygón.
Így hát figyelmüket a feladatra összpontosítva nekiláttak, hogy meglátogassák a szórakozóhelyeket, ahol az űrutazók megfordulhatnak. Időnként elhaladt mellettük egy-egy rohamosztagos, akiket a Birodalom a Tatooine-on állomásoztatott, bár vajmi keveset törődtek a közrend állapotával.
Egyik kantinból a másikba sétáltak, mígnem egy háromszemű gran azzal az információval látta el a duót, mely szerint Quan Jabba palotájába ment, hogy a Huttnak felajánlja szolgálatait. Syrena megköszönte és néhány kreditet adott az informátornak, aki hálásan nyúlt fizetségéért, aztán távozott.
– Ez egyre veszélyesebb kezd lenni, Syrena – suttogta Nuro, megfogva a lány csuklóját. – Nem juthatunk be Jabba palotájába. Kész öngyilkosság lenne!
– Ha betörnénk, akkor valóban, azonban vendégként is mehetünk.
– A fejedre esett egy csillagromboló? – temette arcát a kezébe Nuro, kapitánya szavai hallatán.
– Nyugalom. Mi is lehetünk fejvadászok, akik Jabba kegyét keresik. De legjobb, ha csempészekként megyünk. A huttok élete az üzlet. Márpedig egy nagy haszonnal kecsegtető ajánlatnak képtelenek ellenállni.
– Fogalmam sincs, miért nem mondtam még fel és hagytalak magadra, Syrena – sóhajtott lemondóan a twi’lek, egyben beleegyezve a tervbe, mire a lány ravaszul elmosolyodott.
– Mert olyan vagy, mint én. Gyere! Induljunk!
– Érzem, hogy meg fogom bánni – morgott Nuro, de követte társát, kifelé.
Syrena összehúzott szemmel feszült a robogó kormányának, miközben nagy sebességgel száguldott a sivatag dűnéi fölött, felkavarva maga mögött a homokot, Jabba palotája felé tartva. Nuro kissé lemaradva, de szorosan a nyomában haladt. A hőség nyomasztóan nehezedett rájuk, de igyekezetek tudomást sem venni erről a kellemetlenségről. Syrena szeme előtt csupán célja lebegett. Be kellett jutnia Jabbához. Ha már bent lesz és megtalálja a fejvadászt… akkor töprenghet, hogy hogyan tovább. Azt kívánta bárcsak Beric velük tartott volna.
|