Ötödik fejezet
2010.09.17. 17:52
Tatooine. Sivatag borította világ az Arkanis szektorban, a Peremvidéken, mely a legendák szerint egykor buja, termékeny bolygó volt, de mára mindez tovatűnt. Még nyomát sem lehetett felfedezni a szóbeszédben lefestett életnek. Tatooine elég rossz hírnévnek örvendett, köszönhetően a bűnözőknek, akik megtalálhatók a felszínén, mint a nagyhatalmú Hutt gengszter, Jabba is.
Erre a félreeső bolygóra tartott Syrena. Hajója kilépett a hiperűrből, s dübörgő hajtóművekkel készült belépni a légkörbe. Fedélzetén, a kapitányon és másodpilótáján kívül egy harmadik személy is tartózkodott, aki mögöttük ült a pilótafülkében és az egyre növekvő planétát figyelte, mely kezdte betölteni a látóterüket. Beric Starrider köpenyébe burkolózva várakozott.
Miután magához térítették Davikot, a férfit nem volt nehéz rábírni, hogy árulja el Quan tartózkodási helyét, melynek a Tattoine-t adta meg. Az arcára kiülő félelem egyértelműen jelezte, hogy nem hazudik. Syrena elengedte az alakot, aki felszívódott Nar Shaddaa éjszakai pezsgésében, miközben Starrider megkérdezte, hogy elvinnék-e magukkal a bolygóra.
– Segíteni akarsz nekünk megtalálni a fejvadászt?
– Félreértesz – ingatta fejét a férfi. – Csupán szükségem van egy fuvarra, hogy elmenjek innen. Ideje szerencsét próbálnom máshol is. Természetesen megfizetem.
– Arra nem lesz szükség – hárította el az ajánlatot a lány, aki csalódott, amiért újdonsült ismerősük nem akart csatlakozni hozzájuk, bár remélte, hogy az úton talán többet is megtudhat róla.
Így hát az Ellenálló kis idő múlva elhagyta az űrkikötőt és új állomása felé tartott. A fedélzeten Syrena megkínálta utasukat egy kis frissítővel, majd mialatt Nuro bement a fülkébe, hogy pihenjen kicsit, a lány kihasználva az alkalmat, beszélgetésbe elegyedett Bericcel.
– Azt mondtad, hogy nem vagy Jedi ennek ellenére fénykard lóg az oldaladon, ráadásul jól is bánsz vele. Nehéz elhinnem, hogy nem az vagy, akinek látszol.
– Már vártam, mikor hozakodsz elő a kérdéssel – kortyolt italából a férfi, majd sóhajtva lerakta poharát. – A Jedik immár a Birodalom ellenségei. Vader és a Császár megsemmisítette a Rendet a „Köztársaság érdekében”. Veszélyes dolog, ha valaki Jedinek vallja magát manapság. Ezért sem vagyok az, akinek gondolsz, de egyébként sem voltam soha tagja a Rendnek. Ellentétben az apámmal.
– Szóval egy Jedi gyermeke vagy – kerekedett el Syrena szeme. – Úgy tudtam nekik tilos volt családot alapítaniuk.
– Apám mégis megtette, bár soha nem beszélt róla senkinek. Gyakran meglátogatott, még a háború alatt is és megtanított használni az Erőt.
– Így már értem.
– Csakhogy mielőtt befejezhette volna a képzésem, meghalt az egyik csatában, mikor a Szeparatisták megtámadtak egy cirkálót a Peremvidéken. Két évvel a háború vége előtt vesztette életét. Mindössze ezt a köpenyt és egy holokront hagyott rám, melyben néhány tanítását örökítette meg, hogy hasznát vehessem a későbbiekben.
– Úgy látom, jó munkát végzett. Sajnálom, hogy elvesztetted őt.
– A háború áldozatokkal jár – jegyezte meg Beric egykedvűen, bár hangján hallatszott, hogy az emlék kellemetlenül érinti. – Évekig edzettem magam, hogy megfeleljek apám elvárásainak, s végül sikerült összeraknom a fénykardomat. Azóta járom a galaxist, hogy megéljek valamiből. Persze igyekszem kerülni az összetűzést a birodalmiakkal. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy szerencsétek, amiért én is ott voltam a kantinban és hallottam a beszélgetéseteket. Már korábban is láttam Davikot és a barátait, így tudtam, hogy megbízhatatlanok, ezért eredtem a nyomotokba.
– Ebben igazad van – mosolyodott el a lány. – Mihez kezdesz a Tatooine-on?
– Még nem tudom – vont vállat a férfi. – A lehetőség mindig adja magát. Miért keresed azt a fejvadászt?
– Megölte egy barátom.
– És ha megölöd, azzal helyrehozod, amit elkövetett?
– Természetesen nem! De nem úszhatja meg, amit tett. Sem, aki felbérelte – szorította ökölbe a kezét Syrena.
– Ne hagyd, hogy a bosszú felemésszen, vagy nem leszel különb azoktól, akik ellened cselekedtek. A harag nem jó tanácsadó és a Sötét Oldalra vezet.
– Ezt apádtól tanultad, igaz? Tudom, mit csinálok, és mivel nem szándékozol segíteni a küldetésemben, ne oktass ki arról, mi helyes és mi nem! – kelt ki magából a lány, de rögtön meg is bánta kirohanását. – Sajnálom! Csak érzékenyen érint a téma.
– Nem kell mentegetőznöd – hárította el a bocsánatkérést Beric. – Csak emlékezz arra, amit mondtam! Kár lenne, ha a vesztedbe rohannál.
|